- Bemutatkozás
- Elérhetőségek
- Házirend
- Adatok
- Felvételi információk
- Szolgáltatások, térítési díjak
- Alapítvány
Karsay Sándor dunántúli püspök 1883. október 21-én, körlevélben felhívást intézett a győri gyülekezethez, hogy Luther Márton születésének 400 éves évfordulóját valamilyen jótékony intézmény alapításával örökítsék meg. Az 1883. december 9-én tartott közgyűlésen megfogalmazódott, hogy „alapíttassék munkaképtelenekké lett és becsületben elaggott gyülekezeti férfi és nőtagok és árvák részére egy menhely". Az ünnepi istentisztelet offertóriuma mellé megindult a gyűjtés
A gyülekezet átengedte a „Szegény- és Árvaintézet"-nek a Kálvária utca 25. alatti Martiny Júliától és Ráth Teréziától örökölt házát. A folyamatos adakozásnak köszönhetően 1885-ben sikerült a házat tatarozni és berendezni. A Szegény- és Árvaintézet átadása csendben, ünnepség nélkül, 1885. december 8-án történt.
Az első lakó egy munkaképtelen öreg és két árvagyerek volt. A jólelkű hívek később is ellátták az intézetet élelemmel és pénzbeli adománnyal.
Az 1906-ban - az árvák neveltetésének és a háztartás vezetésének felügyeletére – alakult Belmissziói Egyesület fogalmazta meg azt a gondolatot. hogy az árvák és aggok ellátására Pozsonyból diakonisszanővéreket kellene hívni. 1910. február 9-én érkezett Huber Etelka és Frühwirt Auguszta Győrbe, akiket másnap, február 10-én vezetett be a szolgálatba Pröhle Henrik pozsonyi lelkész. Ők két öreg és tizenegy árva gondozását vették át.
Egyre több árva jelentkezett befogadásra és a város is át akarta helyezni az addig általa gondozott evangélikus árvákat. A megnövekedett igényt azonban ez a hajlék már nem tudta kielégíteni. Elodázhatatlanná vált egy újabb árvaház építése.
Ennek pénzügyi feltételét az időközben szépen gyarapodó Szegény- és Árvaintézet alapja, illetve Bálint Mihály bőkezű adománya biztosította. Az építkezés helyszínéül a lelkészek felajánlották az Öregtemplom melletti kertjüket. Az épületet Oberländer Sándor műépítész tervei alapján Káldy Mihály építőmester készítette.
1912. március 24-én, Gyurátz Ferenc, a Dunántúli Egyházkerület püspöke adta át rendeltetésének a Szeretetház új épületét. Igazgatónak Pálmai Lajos lelkészt, vezetőnővérnek Huber Etelka diakonissza nővért választották. Az új épületben a munka többfelé ágazott. Az árvaházban 15 gyermeket, a menházban 4 elaggott nőt helyeztek el. Külön szobák voltak a magános nők befogadására. Még azon az őszön megnyílt a leányinternátus is, ahol 25 vidéki középiskolást helyeztek el.
Az I. világháború idején a nélkülözhető helyiségeket kisegítő kórháznak ajánlották fel. A sebesült és beteg katonákat a diakonisszák ápolták nagy odaadással.
1917-ben a nagytermet a karzat magasságában lefedték és szobákat alakítottak ki az ebédlő felett, így növelve a férőhelyek számát.
A háború utáni pénzügyi nehézségek miatt 1919 januárjában be kellett zárni a leányinternátust, csak az árvaház működött. A Tanácsköztársaság idején két politikai megbízott a Szeretetházat „köztulajdonba" vette. Természetesen nem tudták az intézetet fenntartani, így elnéptelenedett a ház. A diakonisszák visszamentek Pozsonyba, hiszen munkájuk itt már nem volt.
Az ismételt megnyitás gondolata hamar megfogalmazódott, s az adakozók bőkezűsége által 1925. szeptember 1-én ismételten benépesült a Szeretetház. Közben azonban a trianoni békeszerződés elszakította tőlünk a pozsonyi Diakonissza Anyaházat. Diakonisszáink idegen állampolgárokká váltak. Hosszas tárgyalás után azonban mégis sikerült Mórocz Katalin nővért Pozsonyból átvenni. Megérlelődött az elhatározás, hogy diakonisszaképző intézetet kell nyitni, amely biztosítani fogja az itteni szeretetmunkára a nővéreket. 1926. szeptemberében Huber Etelkát sikerült a vezetésre átkérni, így Győrben kezdetét vette a diakonissza képzés.
Egyre többen érdeklődtek a magányos nők otthona iránt. Ugyanakkor az állami intézetek is gyakran helyeztek ide protestáns vallású árvákat. A diakonisszák létszámának növekedése ugyan örvendetes volt, azonban szállást is kellett biztosítani a részükre. 1933. május 7-én az államsegélyből, kölcsönökből és adományokból felépült új épületszárnyat - a Gusztáv Adolf Otthont – avatták fel. (Nevét Gusztáv Adolf halálának 300. évfordulójáról kapta). Terveit Oberländer Sándor műépítész készítette, az építőmunkát Káldy Barna végezte.
1937. március 7-én a Diakonissza Intézetet és a Szeretetházat egyesítették, s a Győri Evangélikus Egyházközség Diakonissza Anyaháza nevet kapta.
A II. világháború idején az intézmény egy része hadikórházként működött.
Az ismételten helyhiánnyal küzdő intézmény 1943-ban építette meg a Petőfi tér felőli oldalon a „Diakonissza Otthon és Árvaház"-at. Lakatos Kálmán tervei alapján a kivitelezést Réthy Károly végezte. Az épület felavatását 1943. július 4-én D. Kapi Béla püspök végezte. A háború alatt találat érte mindkét épületet, de szerencsére nem keletkezett helyrehozhatatlan kár.
A háború utáni években már érezni lehetett, hogy hosszú távon nem nézik jó szemmel az egyházi rendek és intézetek működését.
1950. július 8-án adták ki az intézetből az utolsó árvát, ezzel megszűnt a gyermekekkel való foglalkozás.
1951. szeptember 1-én a Diakonissza Anyaház átadta a Gusztáv Adolf Otthont a gyülekezet kezelésébe.
1951. november 30-án feloszlatták a Diakonissza Anyaházakat. Az egyházi intézmények tovább működhettek a régi dolgozókkal, azonban helyüket fokozatosan civil személyzet vette át.
Az 1990-es évekig nagyon súlyos anyagi gondokkal küzdöttek és csak a hívek áldozatvállalásával tudtak fennmaradni intézményeink. Az állami normatív támogatás az egyházi intézményeknek a mindennapi megélhetésben könnyebbséget hozott. Ugyanakkor a szigorú jogszabályi feltételeknek is meg kell felelnie intézményünknek.
2011 novemberében étkeztetéssel és házi segítségnyújtással bővítettük szolgáltatásainkat. Jelenleg 10 településen (Bana, Börcs, Bőny, Győr, Győrújbarát, Győrszemere, Győrújfalu, Nyúl, Rétalap, Tényő) tudunk munkanapokon a hozzánk fordulók segítségére lenni.
A fokozatos fejlődés és megújulás eredményeképpen intézményünk határozatlan idejű működési engedéllyel rendelkezik.
2011. júliustól 2022. december 31-ig Szeretetházunk a Magyarországi Evangélikus Egyház módszertani intézménye volt.
Frissítve: 2023.01.01.